Abból kiindulva, hogy már kilencedik éve nézem a Bones sorozatot, úgy gondoltam, hogy ez a könyv az egyik kedvencem lesz. Aztán jött az első „pofára esés”, ami egyben várható is volt: a könyvnek és a sorozatnak a főszereplő nevén és foglalkozásán kívül semmi köze egymáshoz.
Félretéve ezt az apró problémát, úgy gondoltam, hogy ez a sokat dicsért könyv (lásd moly.hu vélemények) alapvetően nekem való iromány.
Krimi, okos női főszereplővel, a véres részeket hátborzongató részletességgel leírva. A végjáték felépítése remek volt, még ha az egyik fonalról már az elején sejtettem, hogy hova fog kifutni, viszont egy másik alkalommal tévedtem, úgyhogy meg volt a játék, amiért az ember krimit olvas.
Másik oldalról nem idült kriminézőknek-olvasóknak íródott, hanem olyanoknak is, akik egyes szakkifejezéseket nem ismernek. Így például egy oldalon keresztül olvastam a modus operandiról, a sorozatgyilkosok aláírásáról, s még ha meg is lepett, hogy a profile-t árnyképnek fordították, a wordingen legalább olyan gyorsan túltettem magam, mint azon, hogy Temperance Brennan nem Temperance Brennan.
Összességében néhol unatkoztam a könyvön, máshol nagyon borzongtam, és mindenképp meglepett a végkifejlettel – még akkor is, ha valami ilyesmire is számítottam. És mindenképp fogok újabb könyvet olvasni tőle.